2021-re a műanyag mindenütt jelen van a Földön. A PET palackok a bevásárolókosarakban éppúgy, mint a nejlonzacskók az óceán mélyén fekvő Mariana-árokban vagy a mikroműanyag-szemcsék az Antarktika jégtábláiban. A műanyag halmokban áll Dél-Kelet Ázsia mesés szigetvilágának tengerpartjain és a partra sodródott teknősök és bálnák gyomrában. Néhány héttel ezelőtt egy tehén gyomrában 71 kg műanyaghulladékot találtak.
Ma már nincs olyan élőlény, amelyik ne lenne kitéve a műanyagszennyezésnek, és ne legyenek hiú reményeink, ebbe az ember is beletartozik. A WWF kutatása szerint hetente 5 gramm, vagyis egy bankkártya mennyiségű műanyag jut a szervezetünkbe, szakértők pedig azt jósolják, hogy 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. Röviden ezért van szükség a műanyag-használat szabályozására – itthon és nemzetközi szinten is. Itt már bőven nem arról van szó, hogy szelektíven gyűjtjük-e a kiflis zacskót vagy sem.
Műanyag földön, vízen, levegőben - Miért is olyan káros ez?
A fosszilis tüzelőanyagból származó műanyag mára már szinte szitokszóvá vált, pedig alig egy évszázada még olyan szenzációs újításként tekintettek rá, amely a forradalmasította az orvostudományt, lehetővé tette az űrutazást és új lehetőségeket távlatokat nyitott a tiszta ivóvíz tárolására. A műanyag így nemcsak hasznos, de sokszor életmentő szerepet kapott az életünkben. A probléma ott kezdődött, amikor a második világháború után több ezer új műanyag termék került a polcokra, gyártásuk pedig annál inkább felgyorsult, minél gyakrabban kezdtük cserélni ezeket a használati tárgyakat. Így született meg az eldobható, egyszer használatos árucikkek kultúrája.
Bár a műanyag rendkívül szívós és tartós, a nejlonzacskókat és műanyagpalackokat mégis alig néhány percig vagy óráig használjuk. Pedig akár 400 évbe is telhet, mire ezek lebomlanak. Szintén riasztó részlet, hogy a forgalomban lévő műanyag alig 9%-át hasznosítják újra, míg további 12% kerül az égetőkbe. A fennmaradó, elképzelhetetlenül nagy mennyiség pedig az óceánokban végzi vagy mikroműanyaggá válva kerül a talajba és a levegőbe, szennyezve ezzel az élővilágot és veszélyeztetve az egészségünket.
Nézzük az elmúlt évtizedek adatait: az 1950-ben gyártott 2,3 millió tonna műanyag mennyisége 2015-re majdnem 450 millió tonnára nőtt, ami 2050-re várhatóan megduplázódik. Az előbbi arányokat nézve, kis fejszámolás után elég elrettentő számot kapunk. Nem véletlen, hogy az egyik leggyakrabban emlegetett előrejelzés szerint a 21. század fordulójára több műanyag lesz a tengerben, mint hal. Ez pedig annál is inkább lehetséges, ha hozzátesszük, hogy a világszerte gyártott műanyag mintegy 40%-át az egyszer használatos műanyag teszi ki.
A probléma persze összetett és nemcsak magában a műanyagban van a hiba. Nem is lenne értelme egyik napról a másikra betiltani mint alapanyagot, hiszen egyes területeken a mai napig pótolhatatlan. A probléma valójában az, ahogy tekintünk rá. Itt az ideje újragondolni, hogy hol és mivel válthatnánk ki a használatát, csökkentve ezzel az egyszer használatos termékek mennyiségét. Itt az ideje elindulnunk a körforgásos gazdaság felé.
Műanyagtörvény itthon és külföldön
Bár egyre többen vannak tisztában a műanyag a környezetünket és az egészségünket érintő káros hatásaival, a változás mégsem jöhet elég gyorsan. A műanyagválság korunk egyik legsürgetőbb globális problémája, amit az egyszer használatos műanyagtermékek folyamatosan növekvő gyártása tovább tetéz. Nem beszélve arról, hogy ez az anyag nemcsak hulladékká válása után szennyez, de gyártás és használat közben is. Nem meglepő, hogy újabb és újabb országok és szervezetek szorgalmazzák a műanyagra vonatkozó szabályok mielőbbi bevezetését.
Bár a koronavírus időlegesen elvonta a figyelmet minderről, a 2021. július 1-én Magyarországon is hatályba lépő EU-s szabályozás miatt itt az ideje, hogy újra elővegyük a műanyag-kérdést. Az Európai Parlamentben 2018-ban került napirendre az egyszer használatos műanyagtermékek betiltása, ideértve a szívószálat és lufiszárat, az evőeszközöket és tányérokat, a fültisztítót, illetve az ételtartókat és EPS (habosított polisztirol) poharakat. Ezek mellett a 2020. június 3-án megszavazott hazai műanyagtörvény a műanyag zacskók forgalmazását is betiltja, illetve korlátozza 2021 júliusától.
Mit is jelent ez pontosan?
- A 15-20 mikron közötti vastagságú műanyag zacskókat betiltják.
- A 15 mikronnál vékonyabb „kiflis zacskók” termékdíja 20-szorosára emelkedik (a jelenlegi 57/kg-ról 1900Ft/kg-ra).
- A 15 mikronnál vastagabb zacskók esetében csak a „lebomló” zacskók kapnak engedélyt, de ezek is 500Ft/kg-os termékdíjjal forgalmazhatók. Erre azért van szükség, mert nevükkel ellentétben ezek a zacskók többnyire sajnos csak speciális, ipari körülmények között bomlanak le.
A nejlonzacskó a világ első számú fogyasztói terméke, és egyben az (európai) tengerpartok leggyakoribb hulladéka, így nem véletlen, hogy az utóbbi időben egyre több országban kerül tiltólistára. A kérdés már csak az, hogy a szabályozásokkal és korlátozásokkal sikerül-e megváltoztatni az emberek és vállalatok gondolkodásmódját a műanyag iránt. Illetve végső soron, hogy mindezzel időben vagyunk-e még?
